Mert iszonyatosan jó volt ott ülni veled és csendben bámulni a vizet... Egy ideig tényleg csak néztük a víz tükrét azt, ahogyan a nap lemenőben van, a színek fényjátékát... Egyikünk sem szólt egy szót sem, nem akartuk megtörni a csended, azt akartuk, hogy ez a pillanat örökké éljen. Majd nem bírtunk magunkkal... Egymás felé fordultunk, s ajkunk összeért. A csók végén kirázott a hideg.. Nem akartam ajakadat elengedni, hisz féltem, hogy ilyen gyönyörű pillanat nem akad még egy.... (Aletta):)