..de jó lenne szív nélkül élni! Szív nélkül járni és kacagni, mindig enyhén hűvös maradni.., nem lenni lázas és hitetlen, se csókszomjas, se enyhítetlen. Nem tudni, mi a könny, s a bánat, felvenni szép selyemruhámat, nem gyászolni, s nem remélni: de jó lenne szív nélkül élni! S ha jönne Ő, kezem keresve, megtörve, búsan, térdre esve, cudar bűnét is szánva-bánva, könnyét ontva selyemruhámra, én eltaszítanám, s csak nevetnék: ki itt-e furcsa, furcsa vendég? S a szekrény alján mély titokban
a szívem csendben megszakadna.